„Meg kell tanulni, hogyan segítsük egymást és hogyan dolgozzunk együtt”

Leroy és Julia Kayser szerint az aktív életmód a hosszú élet kulcsa.

1944 januárjában a szövetségesek még nem szálltak partra a normandiai partokon. Helen Forrest és Dick Haymes „It Had to Be You” című dala rádiós sláger volt, a „Casablanca” című film pedig a legjobb filmnek járó Oscar-díjat készült elnyerni. Dwight D. Eisenhower tábornokot a Time magazin az év emberének választotta. Leroy és Julia Kayser pedig összeházasodott.

Az East Hampton-i házaspár, akik 98, illetve 96 évesek, és 1985 óta élnek itt teljes életvitelszerűen, hétfőn ünneplik 80. házassági évfordulójukat.

Ez alatt a 80 év alatt Kayserék két gyermeket neveltek fel (akiknek most már gyermekeik vannak, akiknek gyermekeik vannak). Fel és alá utaztak a keleti parton, Maine-től Floridáig. Átélték az élet hullámvölgyeit, beleértve Kayser úr látásának elvesztését is.

Mi lehet a titka az ilyen hosszú életnek, mind az életben, mind a szerelemben?

„Egyikünk sem egy kanapéfüggő. Mindketten kimozdulunk és megmozgatjuk az öreg csontjainkat” – mondta Kayser úr a héten.

„Meg kell tanulni, hogyan segítsük egymást és hogyan dolgozzunk együtt” – tette hozzá Kayser asszony. „Csak így működhet ez a dolog.”

Kayserék gyakran sétálnak a Bucks Path-on, az Északnyugati Erdőben, leveleket gereblyéznek és makkot szednek, Kayser asszony pedig hetente kétszer ebédel és jár tornára az East Hampton Városi Idősek Központjába.

Tinédzserként ismerkedtek meg, amikor néhány házzal arrébb laktak Coney Islanden, ahol szívesen bicikliztek a sétányon. Három évvel később, 1944. január 8-án felszálltak egy Marylandbe tartó buszra, és megszöktek.

„Igazából sosem volt randevúnk. Csak összejöttünk. Akkoriban senkinek sem volt pénze” – emlékezett vissza Kayser asszony.

„A randi egy ötcentes üdítő volt” – tette hozzá Kayser úr.

„Úgy tűnt, hogy illettünk egymáshoz” – mondta Mrs. Kayser.

„Nagyon vidám, vicces és okos volt” – mondta Mr. Kayser.

Kayser asszony elővette egy borítékból az eredeti házassági bizonyítványukat, hogy megmutassa egy látogatónak. A gyűrődésektől és egy életen át tartó történettől megkopott, törékeny dokumentumon sárga rózsák illusztrációja látható.

Tényleg jelentős időt töltöttek külön. Kayser úr a kereskedelmi tengerészetnél szolgált, olyan hajók gépházaiban dolgozott, amelyek a II. világháború földközi-tengeri hadszínterére szállítottak csapatokat. Mrs. Kayser otthagyta az iskolát, hogy munkát vállaljon telefonhuzalok forrasztásánál, amelyekkel a haditengerészet hajóit szerelték fel.

„Háborús idők voltak, és minden más volt” – emlékezett vissza Kayser úr. „Minden a háborúra irányult, mindenki tett valamit, még ha csak egyszerű emberek is gyűjtöttek szemetet, üvegeket, fémeket és régi konzervdobozokat, hogy hozzájáruljanak a háborús erőfeszítésekhez. Minden a háború megnyerését szolgálta.”

Kayser asszony elmondása szerint „valamikor 1980-ban” elutaztak a massachusettsi Salembe, majd megálltak East Hamptonban, hogy meglátogassák egy unokatestvérüket, mielőtt visszatértek Brooklynba. „Végül vettünk egy házat, nem tudva, hogy néhány éven belül itt leszünk” – mondta.

Mindketten 1985-ben mentek nyugdíjba, miután Kayser úr elvesztette vezetői állását a Federated Department Stores-nál, az Abraham and Straus anyavállalatánál. Mrs. Kayser a New York-i kerületi ügyészség esküdtszéki jegyzői irodáját vezette.

Manapság már csak egymás társaságában vannak, és gyakran hallgatnak hangoskönyveket és a televíziós híreket. Van egy macskájuk is, Jude, akit a Beatles daláról neveztek el, amelyhez azóta ragaszkodnak, amióta egy itteni tengerparton találkoztak Paul McCartneyval. Kayser asszony szinte minden ételt főz, bár az élelmiszert az interneten rendeli meg, mert már nem vezet autót.

„Az egyik negatív tényezője annak, hogy megöregszünk, az, hogy elvesztettük a testvéreinket és a társainkat” – mondta Kayser úr. „Elég sok évvel vagyunk túl a bibliai feladatunkon. . . . Csak a véletlen műve, hogy mindkettőnkben benne van a hosszú életű gén.”

„1969-ben leszoktunk a cigarettáról” – tette hozzá Kayser asszony. „Talán ezért vagyunk együtt és itt ilyen sokáig.”