Elismerhetjük, hogy egy párkapcsolatban mindkét oldalról vannak olyan nehézségek, berögződések , amelyek megnehezítik a kapcsolat működését. Vagyis mindannyiónknak szüksége van némi fejlődésre.
Jézus a hegyi beszédében a szálka és a gerenda példázatát használja, amelyeket most átvetítek a párkapcsolatokra: ”Férjek, miért nézitek a szálkát feleségetek szemében, amikor a magatok szemében nem veszitek észre a gerendát? Feleségek, hogyan mondhatjátok a férjeiteknek: Hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, holott a saját szemetekben a gerendát nem látjátok? Képmutatók! Vegyétek ki előbb a saját szemetekből a gerendát és akkor majd jól fogtok látni ahhoz, hogy kivehessétek a társatok szeméből a szálkát.”
Az elv tehát a következő: kezdjük a saját szemünkkel és a benne lévő „gerendával”!
Azonban a változás meghiúsulásának egyik legfontosabb oka, hogy rosszul kezdünk hozzá! Mert azt megelőzően irányítjuk figyelmünket a társunk hiányosságaira, mielőtt a magunkéval foglalkoznánk .
Felfedezzük szemében a szálkát és máris jól irányzott megjegyzésekkel törekszünk a változást kicsikarni. Aztán, ha mindez sikertelen, nyomatékosan közöljük, hogy bizony változást várunk. Ha még mindig falba ütközünk, egyre hevesebben és rossz magatartás formákkal próbálunk hangot adni a követeléseinknek. Elkezdődik tehát a manipuláció és egyre nő a kényszerítő eszközök száma. Ha a változás be is következik, nem történik más, mint a társ mélységes nehezteléssel veszi tudomásul a vereségét. De ez nem az a változás, amelyre a legtöbb ember vágyik. Vagyis, ha valóban eredményt akarunk elérni, akkor a változást magunkkal kell kezdenünk.
Gyermekkorunkban nem igazán tanítanak meg bennünket arra, hogy a saját hibáinkkal foglalkozzunk. Nem meglepő, hogy ezt a problémát felnőttként nem tudjuk jól kezelni. Mert azt mondjuk, hogy : „ha a társam nem volna ilyen, akkor én sem viselkednék úgy, ahogyan ez neki nem tetszik.” vagy „ Ha ő nem viselkedett volna úgy, akkor az én reakcióm is más lett volna.” Legtöbb házasság alapja az ilyen és hasonló feltevéseken nyugszik.
Sok millió pár tölti az idejét nap, mint nap azzal a reménytelen várakozással, hogy a társa megváltozik. Vagyis megállapíthatjuk, hogy a várakozás, reménykedés nem hoz megoldást.
