Ahogyan éled is, gyakran az ész és szív harca toporgásra kényszerít a kapcsolatban
Ésszel talán tudod, felmérted, hogy már nem terem babér a társad mellett és a távozást fontolgatod, míg a szíved még mindig azt mondja, hogy „igen, ő az”… és maradásra bíztat. Az is lehet, hogy épp fordítva történik és már alig érzel szeretetet, azonban a kötelezettségek, a közös célok és felelősség – vagyis az ész – azt diktáltja, hogy maradnod KELL.
Ha már az ész és szív egymásnak így ellenáll, és szinte mindig, minden gondodnak ez áll a hátterében, akkor érdemes megnéznünk, hogy melyik hogyan is működik és mire sarkall.
Mi az, ami a szív szerint összetartja a kapcsolatot, és mik azok, amikkel az ész (az elme) száll be a dologba?
Mi történik, ha egyik, vagy másik oldalon megtörik a „varázs” és milyen lehetőséged van mégis működtetni a kapcsolatot ezek után?
Szó lesz szerelemről, birtoklásról, elvárásokról, és arról, mi történik, ha a hit és a bizalom megtörik… Újjáéleszthető-e egy kapcsolatban a szerelem a hit és bizalom híján? … és mi okozza azt, hogyha ezek elvesznek?
Amikor a szerelem fellobbant…
…a szíved tágult, és áradt belőled a fény! A szerelem Te magad vagy, a lélek rezgése maga! Vagyis, amikor a szerelem fellobban benned, akkor vagy a leginkább önmagad, az a Te valódi lényed, a feltételektől mentes valódi végtelen boldogság.
Tudod is, érzed is pontosan, hogy ez így van!
Azért jársz a Föld felett lebegve, azért nem vagy éhes, álmos, azért vagy gondtalan, mert ekkor csatlakozol saját valódi forrásodhoz. Amikor szerelmes vagy, akkor érkezel vissza eredendő ÉN-ed állapotába.
Igen, Te ez a csoda vagy, Te ekkora energia vagy, te ennyire tudsz szárnyalni, élni és ragyogni.
A szívedben vagy… ott pedig nincs gond, és így nincs gond-olkodás sem. Ezért is mondják, hogy a „szerelem eszedet vette”, vagy azt, hogy „a rózsaszín köd elvakít”. Amikor boldog vagy és szerelmes, akkor ugyanis nincs gondod, vagyis az ész (az elme) háttérbe szorul, és a szívedben létezel.
A SZÍV-ben mindig a MEGÉLÉS van: ott az élmények, ahogyan felszabadultan, magadat átadva, önfeledten, gondtalanul, fesztelenül éled önmagad. Amikor már erről gondolkodni kezdesz és gyártod az okokat és miérteket, akkor már a szívtől át is vette a fókuszt az elme, és onnantól ő irányít…
Aztán ahogyan az elme is belép a folyamatba…
… hozza magával az ő sztenderd működését. Ezek azok az elmés magyarázatok pedig, amikről már beszélni is tudsz és fogsz is a szerelem és párkapcsolat kapcsán…
Az elme működése az alábbiakat társítja a szerelemhez:
1. A társ a boldogság forrása, meg kell szerezni:
Az elme is érzi a szerelem mámorát, a rengeted felszabaduló energiát, érzi, hogy ez jó neked, ezért hát alapműködéséből fakadóan gyorsan okot is keres erre a csodára. Meg is találja rövidesen, és a társadat azonosítja a boldogság forrásával. Az elme szerint te azért vagy szerelmes, mert ő eljött az életedbe és olyat adott neked, amit még senki más, soha, és bizony, ha ez így van, akkor ezt a társat meg kell csípni, marasztalni, hogy vele együtt az átélt csoda és boldogság is tartóssá válhasson.
Az elme ezek után beindítja a „megszerzés programot”, és nem nyugszol addig, amíg el nem érheted, hogy a társ valóban párod lehessen: a mások előtt is felvállalt, egyértelműen viszont-szerelmes valódi társ, aki csak a tiéd! 🙂
Az elme számára a cél (a szerelem lángja mögött ) a PÁRKAPCSOLAT! 🙂 Innentől ez fontosabbá is válik, mint maga a szerelem és boldogság. Sajnos a párkapcsolat első helyre lép, és talán ezzel vered be az első szöget a kapcsolat koporsójába. A szerelem és boldogság sokkal fontosabb kellene, hogy legyen, hiszen ezek képesek működtetni a kapcsolatot – de fordítva: a kapcsolat nem fogja tudni fenntartani a szerelmet.
2. Elvárások és támogatás…
Az elme a „megszerzéssel” rögtön ki is akarja alakítani a párkapcsolatot, amiben ti ketten: te és a párod megbeszélitek az együttműködés szabályait. Azzal, hogy kimondjátok, ki hogyan képzeli el ezt, ki is fejezitek az igényeiteket, elvárásaitokat. Ezekből szövitek a kompromisszumokat, közös elveket, közös szokásokat.
Minél egyformábban működik az elmétek – az értékrendek, hit- és szabályrendszerek bennetek – annál biztosabb, hogy az elvárásaitok is hasonlóak lesznek, és így egyikőtöknek sem kell önmagát megerőszakolnia ahhoz, hogy a másik igényeit szem előtt tartsa. Ezt hívod támogatásnak: az ilyen kapcsolat támogató. Észre se veszitek, hogy alkalmazkodtok, mert hiszen saját természetes elvárásaitok, szokásaitok egészen kényelmesen igazodnak a másikéhoz.
A gond ott keletkezik majd, amikor az elvárások, elvek, szabályok és meggyőződéseitek nem illeszkednek így össze… ekkor ugyanis valamelyik fél „sérül”, mert vagy az egyiknek kell megerőszakolnia magát, hogy igazodjon a másikhoz és magára kényszerítse kereteket, vagy a másiknak kell lemondania olyan igényéről, ami számára fontos és kihagyhatatlan…. A kapcsolat ezen könnyen meginoghat… (később visszatérünk erre is)
3. A hit és bizalom…
Az elme aztán, amikor már a kapcsolat megszületett azt mondja, hogy szükség van a BIZTONSÁGRA , vagyis minél inkább tartósítani, bebiztosítani ezt az együttlétet. Ehhez a tartósságra a HIT-ben és a BIZALOM-ban látja a garanciákat.
Az elme számára a párkapcsolatban nagyon fontos, sőt: talán a legfontosabb a bizalom (és az őszinteség). Mi történik, ha ez elvész? (Erről is később… itt a cikkben.)
4. A közös célok…
Az elme „megszerzés programjának” része, hogy elérendő, megszerzendő célokban, javakban gondolkozzon. Ezzel ad az elméd értelmet az életednek, ezzel ad hajtóerőt, hogy életed végéig legyen min munkálkodnod és begyűjtened az örömöket, sikerélményeket.
Az elme ragaszkodik is ahhoz, hogy a kapcsolatodban ezek is közösek legyenek. Kinél milyen mélységig kell, de mindenképp fontos, hogy közös célok, közös vágyak, közös utak rajzolódjanak ki előttetek, mert hiszen akkor együtt, egymást kiegészítve és vállvetve tudtok egymással létezni, haladni, egyről a kettőre jutni.
Ezek mind a buksitokban léteznek, ezek minden egyes elmének alapfunkciói. A szív pedig e közben csak szeret, szerelmes és csak megéli a boldog jelent és csupán csak élvezni szeretné az összes pillanatot, ha megenged neki e közben a sok teendő szabály, elvárás és cél közepette.
Amikor sérülnek az elme számára fontos alapkövek, a kapcsolat meginog – az eszed szerint alapjaiban… Az ész innentől noszogat téged továbblépésre, menekülésre.
Mi ilyenkor a teendő? Menthető a kapcsolat? Lehet dolgozni rajta? Hogyan?
1. Mi van, ha a társ „nem-szerezhető-meg”, avagy nem akar melléd elköteleződni?
Csalódott leszel, lehangolt és akár dühös is, hiszen nem tud megvalósulni az, amire az elméd olyan nagyon törekszik, hogy „ő, aki a társad a boldogságod forrása melletted kell legyen ahhoz, hogy biztosan és tartósan boldog lehess!”
Amíg nem fedezed fel, hogy az elme téved, amikor a társat azonosítja a boldogsággal, addig nincs lehetőséged boldognak lenni. Függeni fogsz tőle és minden megnyilvánulásától, miközben valójában a Te boldogságodhoz neki semmi köze.
Azért van óriási tévedésben az elméd, mert azt nem veszi észre, hogy a boldogságot nem a társ adta neked: azt ugyanis te érzed. A boldogság és szerelem benned lobban lángra, vagyis belőled ered, te vagy képes erre a csodára. A társ csupán megmutatta neked, hogy ez mind te vagy, erre mindre te vagy képes! Így valójában a boldogságot nem tőle nyered, és nélküle is képes leszel megélni még sokszor, sok-sok szituációban – amint megengeded magadnak újra!
Ahhoz, hogy ne FÜGGJ tőle, és ne érezd minduntalan a csalódást, fedezd fel, hogy a boldogság benned van, hiszen TE érzed, Te éled azt! … és engedd el azt a buta hitrendszert, hogy nélküle te életképtelen vagy!
A megoldás az, hogy ne akard megszerezni – az elme akar megszerezni – inkább élvezd a pillanatot, élj meg minden élményt vele, hisz az élmények a jelenben vannak. Ha ezt teszed, akkor élsz a szív szerint, és ekkor éled a boldogságot.
A megszerzés nem fog tudni úgysem tartós boldogságot adni, hisz a társad sosem lesz a tulajdonod, de ha megtanulod szívvel megélni a jelent, akkor rálelsz a tudatosan fenntartható boldogság titkára.
2. Mi van, ha nem teljesülnek az elvárásaid, mert nem kapod meg a kapcsolatban azt, ami számodra fontos és alapvető igényed?
Az igényeid fontosak. Ezek adják meg a biztonságodat, ezek miatt tudsz túlélni. Ha ezek teljesülnek, akkor neked jó. Csakhogy egyáltalán nincs garancia arra, hogy a te elvárásaid épp tökéletesen illeszkedjenek a párodéhoz is, így inkább arra van nagyobb esély, hogy kettőtök elvárásainak, igényeinek a különbségeiből viták alakuljanak ki.
Azt gondolod, hogy a kompromisszum fontos. Bizony fontos és jól is tud működni, de csak olyan kérdésekben, ami nem jár nagy lemondásokkal. Ehhez ilyen különbözőség esetén felül kell vizsgálnod (a párodnak is ez a dolga) az elvárásaidat, és meg kell nézned, mennyire fontosak azok, illetve mi mindennel oldhatók meg, vagy helyettesíthetőek azok!
Vannak azonban olyan igények, amelyeknél nem létezik kompromisszum. Például abban, hogy legyen-e közös gyereketek, vagy sem, vagy abban, hogy külföldre költözzetek-e vagy sem. Ezekben a kérdésekben az lehet a döntő, hogy a társ és a vele megélt szerelem a fontosabb-e vagy az igény és elvárás, amihez ragaszkodsz.
Ha a társadat jobban szereted, mint az elvárásaidat, akkor a szív erősebbnek bizonyul és maradtok közös úton. Ha azonban fontosabb az, amit igényelsz, akkor az igényeidhez új társat kell keresned. Tudod – ahogy Gábor szokta mondani – a porszívót ne a hentesnél akard megvenni, hanem menj be inkább a porszívó szaküzletbe… és milyen igaz!
Lásd be, hogy senki sem kötelezhető arra, hogy erején felül kiszolgálja az elvárásaidat. Senki. Ezért senkire nem haragudhatsz azért, mert mást akar és nem azt, amit te.
Viszont ilyenkor is szabad vagy és szabadon dönthetsz a mellett, hogy utadra indulj és keress egy másik társat, akivel több dologban könnyedebben passzoltok.
3. Mi van, ha elvész a hit és oda a bizalom, mert csalódtál a párodban?
Nehéz kérdés, talán a legnehezebb ezek közül.
Ha elvész a bizalom, mert megcsalt a párod, vagy cserben hagyott, akkor a hited is kártyavárként dől össze. Ilyenkor érzel egy hatalmas űrt, és eltűnnek a kapaszkodóid. Hirtelen minden megkérdőjeleződik benned. Minden még visszamenőleg átszíneződik hazug érdekké is és úgy érzed, hogy semmi sem volt igaz. Az elme ügyesen egyre mélyebben és mélyebben ejt csapdába!
Hogyan lehet ebből kijönni? Hogyan építhető újjá a kapcsolat?
Úgy, hogy ÖNMAGADON dolgozol, és nem a párodon, ugyanis a HIT és a bizalom is rajtad múlik és nem rajta. Ehhez meg kell értened a hit és bizalom elmebeli, emberi működését.
Ha a „bizalom” igénye mögé látsz, látni fogod, hogy a bizalom sosem a másik emberről és tetteiről szól, hanem RÓLAD.
Arról szól, hogy te mit vársz el, mit tartasz átláthatónak, miben tudsz hinni, mi számodra a biztonságos.
Az elme persze ügyesen megvezet, és elhiteti veled, hogy a párod dolga RÁSZOLGÁLNI a Te bizalmadra, és az elméd szerint neki kell úgy viselkednie, hogy azzal te bízhass és neked jó legyen. 🙂 Vicces, cuki az elme. Mert hiszen, hiába is tesz meg mindent a párod, ha te egyáltalán nem akarsz bízni benne, nem is fogsz. Igaz?
A bizalmad mindig rólad szól. 🙂 Ahogyan a hited is. Ha abban hiszel, hogy a kapcsolat egy csoda, akkor azt fogod megélni benne. Ha azt hiszed, hogy ez elromlott, akkor mindenben a romlás jeleit fogod meglátni, hiszen az elme örökké önigazol neked. Bármiben hiszel: igazad lesz, mert amiben hiszel, azt keresni fogod, azt meg fogod látni, hogy önigazold a hitedet.
A bizalmad és hited a tiéd és rólad szól. Azonban senki, de senki nem veheti el tőled!
Ezért egy ilyen csapda idején rajtad a sor, hogy önmagad számára új hitet, új kapaszkodókat találj a kapcsolatban. Ha szereted a párodat, ha egyébként jó neked vele, mert fel tudsz oldódni a jelenlétében és meg tudod élni önmagad, akkor a hitedet és bizalmadat érdemes önmagadra átkerezetni.
Azt lásd meg, hogy önmagadba kell hinned főleg és önmagadban bíznod, mert az életed sikere és boldogsága rajtad múlik és a te kezedben van. Minél inkább magadban hiszel, annál biztosabban nyered vissza önmagad erejét és annál biztosabban tudod is vezetni az életedet. Vagyis higgy önmagadban és éld meg a párod mellett önmagad addig, amíg jó neked… amikor már nem tudod élvezni, menj utadra tovább, hisz szabad vagy, hittel teli és független ember!
4. Mi van, ha kihunynak a közös célok és már úgy érzed, nem egy irányba tartotok?
Az elme számára ez a bizalom-hiány utáni második legrosszabb dolog, ami egy kapcsolattal történhet, és ha ez bekövetkezik, aligha talál közös utat a 2 elme.
De mi számít közös célnak? Miért kellene mindenben egy irányt képviselnetek? Miért szükséges, hogy mindenről azonos legyen az elképzelés és minden közös és együtt csinált legyen!
Az is lehet épp elég közös cél, hogy: „mi együtt akarunk maradni!”… és az is lehet épp elég közös cél, hogy: „együtt jól akarjuk magunkat érezni”.
Sokszor látom, hogy ettől határozottan több közös célt akar az egyik fél a pároknál és elrontja a saját kedvét a kapcsolatban azzal, hogy ezt nem sikerül rákényszerítenie a párjára. Nem biztos, hogy közös vállalkozás kell, nem biztos, hogy azonos irányba kell szakmailag, hivatásilag, megélhetésileg, hobbit tekitve orientálódnotok. Miért is ne maradhatna sok olyan terület, ahol szabadon mozoghat mind a két fél, ahogyan ő akarja.
Ha rá akarod kényszeríteni a közös célt a társadra, neked lesz rosszabb. Ha ő csak kötelességből vagy kényszerből működik majd veled együtt, több bajod lesz vele, mint nélküle lenne.
Fontos hát ebben a kérdésben, hogy eldöntsd, mely céloknak kell közösnek lennie köztetek és ebben egyeztessetek! Mert a közös valóban fontos, de a mélysége és formája már teljesen változó lehet. 🙂
Szeretettel kívánok ehhez bölcs és szeretettel teli együttműködést! 🙂 Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket!
