Miért boldogtalanok a kapcsolatok ma? Miért nem tartanak ki hosszan, sokáig?
Mielőtt a magyarázatokat keressük, tegyük fel azt a kérdést, ami mindezt megelőzi: Miért kellene egy kapcsolatnak hosszúnak lennie? Miért kellene sírig tartania? Ki mondja, ki tanítja, ki várja el ezt tőled?
Az a „tanítás” a neveltetésed során, hogy a kapcsolat akkor jó, és akkor teljes, ha hosszú, sőt: ha kitart életed végéig. Erről szólnak a mesék, amiket gyerekkorban hallgattál, erről szólnak a minták, amiket láttál: ebben a kultúrkörben, ahol élünk, ezt „táplálja beléd” a társadalom. Elhiteti veled a rendszer, hogy a boldogság kulcsa és CÉLJA az, ha van egy párkapcsolatod, és azt is beléd táplálják, hogy attól vagy ebben SIKERES, ha mindezt jó sokáig üzemelteted.
Lásd csak meg őszintén: a társadalomban a párkapcsolat a boldogság feltételeként, szinte CÉL-ként jelenik meg, és csak akkor tekintik számottevően értékesnek, ha azt hosszan csinálod. Ennek pedig meg akarsz felelni. Ez a minta, ez az elvárás, ez az etalon, ez a „szabály”. Elhiszed és olyannyira elhiszi ezt az emberek 99%-a, hogy teljesen AZONOSUL az elvárással, és azt hiszi, személyes céljait, élete értelmét jelenti mindez.
Olvass tovább, hogy lásd, miért önámítás ez, és hogy mi a kulcsa a kapcsolat boldog megélésének!
Most rázhatod a fejed, hogy ez nem igaz, de valójában, ha ez nem így volna, nem élnék meg az emberek személyes kudarcként azt, amikor egy-egy kapcsolatuk véget ér. Nem hinnéd, hogy „nem érdemelsz” egy boldog párkapcsolatot és nem szomorkodnál akkor sem, ha a kapcsolataid nem tartanak évekig, csak hetekig.
Egy kapcsolat nem akkor SIKERES, ha tartós, hanem attól, ha BOLDOG vagy! Igaz?
A társadalomnak az az érdeke, hogy a sok egyén, aki azt létrehozza jól kontrollálható legyen, jól szolgálja a közös érdekeket, ne akarjon más lenni, ne akarjon „kiugrani”, ne akarjon túlságosan szabad lenni, mert hiszen az a nagy rendszert anarchikussá tenné. Képzeld csak el, mi lenne, ha mindenki azt tenné, amihez csak kedve van: akkor költözne, akkor házasodnak, ott dolgozna… ahol ÉPP akar. Ez nem követhető, nem vezethető rendszer és így nem is ÓVHATÓ, nem védhető más hatások ellen.
A társadalomnak tehát jól felfogott érdeke, hogy minden embert (egyént) betereljen a normák közé. A kapcsolatok tartósságának hangsúlyozása is ezt szolgálja. Ha az embereket fix közösségekbe rendezik, ahol megtalálhatók, ahol adót fizetnek, ahol ténykednek, akkor minden könnyen vezethető. Ezért érdeke a rendszereknek az, hogy azt tanítsa: „törekedj az élethosszig tartó párkapcsolatra!”
Érted, ugye?
… de mi az az életedben, ami örök és változatlan tudott lenni? Mi az, ami sosem használódott el, sosem romlott meg, sosem fogyott el, vagy sosem változott?
Semmi! Minden változik. Te is! Egészen pontosan: változik a tested is az életed során és a gondolkodásmódod, a tudásod, az intelligenciád is. Korántsem úgy gondolkodsz, mint 4 éves korodban a szerelemről, a pénzről, a barátságról, az óvodáról… és más vagy ahhoz képest is, amilyen 15 perce voltál. Talán azóta is változott a nézőpontod, a gondolatod, a célod és terved valamivel kapcsolatban.
Ha minden változik benned és körötted is, akkor hogyan lehetne elvárható, hogy mindannak örülj egy életen át, amit mondjuk 15 éve választottál?
Ugyanezt a párkapcsolatra is vetíthetjük: szerinted hogyan lehetne elvárható, hogy ebben a különösen felgyorsult ütemben változó világban TE állandó maradj, és a párod is?
… és ha változtok mind a ketten, ahogyan hogyan lehetne az elvárható, hogy ÉPP EGYFORMÁN, épp egy irányba változzatok ti ketten?
… és ha nem egyirányba változtok, akkor ki a jó és a ki a rossz?
Valójában egyikőtök sem. Mindenki abba az irányba halad, ami NEKI JÓ valamiért… és így bár nem „közös” az út, mégsem rossz vagy hibás egyikőtök sem: csak ahogyan az olaj nem oldódik a vízben, már nem lesztek kompatibilisek. Ez pedig NEM KUDARC: ez maga az élet.
Ha a társadalmi elvárások miatt nem erőlteted magadra a holtimiglan-holtodiglan elvét, akkor NEM ÉLSZ MEG KUDARCOT akkor, amikor szembesülsz azzal, hogy a sok változásban elsodródtok a pároddal egymás mellől. Ez adott esetben egy TERMÉSZETES vég is lehet.
Minden – és ez alól a párkapcsolat sem kivétel – AMI SZÜLETIK, és kezdődik, az EGYSZER VÉGET is ér. Ez az élet körforgása…
Minden nap felkel a NAP és este lenyugszik.
A levegőt beszívod és kifújod.
Az ételt beviszed a szervezetedbe és aztán, amikor feldolgoztad, kiadod…
…minden KEZDŐDIK és VÉGZŐDIK azért, hogy ÚJRAKEZDŐDHESSÉK.
Az élet BEFOGADÁS és ELENGEDÉS sok-sok szinuszos váltakozásából áll. Van, amiben lassabb a folyamat, van, amiben minden pár másodperc alatt végbe megy. A légzéshosszát tekintve a befogadás-elengedés csupán pár másodperc. A táplálkozásban pár óra.
Az iskoláidat tekintve a kezdet és vég éveket jelent, a TESTED életét tekintve pedig cirka 65-80 évet. Ami születik, az meg is hal. Amit megszerzel, egyszer el is veszíted.
A párkapcsolat sem kivétel. Hiheted és remélheted, hogy a párkapcsolat ÖRÖK, de ahogyan körülnézel a világban láthatod, hogy az élet nem téged igazol.
A változás az örök. A szerelem is örök. Az élet az örök… de ezeket egyiket sem az elme hozza létre. Ezek felülállnak azon, amit az elme szabályozni, akarattal irányítani tud. Ne is erőltesd hát…
Ha ezt megérted, FELSZABADULSZ…
Ha most, hogy tudod, hogy a változás mindig jelen van, megijedtél, akkor ÉPP NEM ÉRTESZ. Ez ugyanis csak akkor aggasztó, ha nem veszed észre, hogy ez valójában azt jelenti, hogy mindig jön egy ÚJ LEHETŐSÉG.
Az energia- vagy anyagmegmaradás törvénye szerint: anyag nem vész el, csak átalakul: 100% biztos, hogy minden vég egy új kezdetet hoz maga után. Az azonban, hogy az új kezdet neked JÓ lesz-e vagy sem, kizárólag azon múlik, hogy nyitottan tekintesz-e elé és teszel-e érte, vagy szomorkodsz, félsz és toporogsz előtte. Ugye?
A lényeg azonban, ami a kapcsolatodat megmentheti, vagy teljesen más nézőpontba helyezi – csak most jön:
Ne hidd, hogy egy életre választod a párodat! Ha ezt hiszed, rettegni fogsz, mikor veszíted el…. És miért is rettegsz? Mert az elme pontosan tudja, hogy nem rajtad múlik, mikor veszíted őt el. Nem tudhatod, nem irányíthatod azt, hogy mikor hagy el, mikor csal meg, vagy mikor hal meg. Őt nem irányíthatod, az életét nem uralhatod. Ebben a tudatban, ebben a félelemben éli le a legtöbb ember az életét, és ezzel a szorongással töltik meg a legtöbben a kapcsolatukat. „Jaj, mi lesz holnap, jaj, mi lesz 2 hét, 2 év, 10 év múlva?”
Nem tudhatod, mit hoz a jövőtök, de így biztosan rettegni fogsz minden változástól, ami megmérgezheti a kapcsolat jelenét is!
A te életedet, hozzáállásodat, megélésedet, gondolataidat viszont elég jól irányíthatod… Hát TEDD is meg, és a kapcsolatod nagyon sokáig boldog lesz!
Tudd, hogy nem egy életre választod a párodat – és nem kell rettegned! Nem csak egyszer kell tenned érte és magadért.
MINDEN EGYES NAP választod a párodat! Minden egyes nap a jelent éled. Minden reggel, minden találkozás egy új kezdet, egy ÚJ LEHETŐSÉG, amit akkor és ott megélhetsz vele. Te választod, te döntesz arról: hogyan. Te választod meg, mit HOZOL ki MAGADBÓL aznap. Te választod meg, hogyan fordulsz magad felé és felé. A te hatásköröd az, hogy jókedvű vagy, vagy szorongsz, vidám vagy vagy kritikus, érted a humort, vagy inkább duzzogni akarsz. A te választásod minden egyes napod.
Ha azt tudod, hogy őt is MINDEN egyes NAP Te választod, ezzel a JELEN-be kerülsz, és a kapcsolatot a maximális boldogsággal, jelenléttel, odafigyeléssel, energiaáramlásban tudod megélni. Minden egyes nap egy JELEN lesz, és így nagyon hosszan tudjátok majd közösen élvezni a kapcsolatot is.
Ahhoz, hogy minden egyes nap választani tudd, jó, ha látod, hogy minden egyes nap ELENGEDED is. 🙂 Ahhoz, hogy újra és újra mellette dönthess, újra és újra el is kell engedned!
Őt kell elengedned? NEM! Sosem őt! Valójában azt kell elengedned, hogy félsz, hogy függsz, hogy irányítani akarsz! Egyszerűen tudd, hogy a boldogságod rajtad múlik és te most úgy döntesz, hogy mellette ÉLED MEG! Nem függsz, nem szükségben vagy, hanem csupán egy döntésben.
Ugye, érted a különbséget!
Hát, ez az elengedés… és valójában épp az a párkapcsolat tud tartós lenni, ahol a „légzés” szabadon történik: ahol a befogadás = elfogadás, az elengedés = megengedés kölcsönösen jelen van, egységben és egyensúlyban létezik, mert a két emberben külön-külön is MŰKÖDIK:
Tanuld meg „használni az elmédet” és agyalás, szorongás és fájdalom helyett tanuld meg megélni, szeretni, boldogan játszani az életedet!
